Krtevok s rtalmaikÁgyi Poloska | | 
| Az ágyi poloska hossza 5-7 milliméter. A kifejlett ágyi poloska barna színû, testét finom szõrök borítják. A hím és a nõstény külsõre hasonló, a nõstény kissé nagyobb. Táplálkozás elõtt teste lapos, korongszerû. Miután átszúrta a bõrt, és jóllakott vérrel, teste kitágul. Szájszerve finom szúrósörtébõl áll, melynek hegyes végét szondaként használja: gyakran egymás mellett többször is megszúrja a bõrt, mire megtalálja az eret és szívásba kezd. A jóllakott ágyi poloska bíborszínû árnyalatot vesz fel. A hátsó pár szárnya teljesen elcsökevényesedett, a félfedõk azonban apró pikkelyek formájában megvannak.
RSZLETEK
Életmódja:
A rovar táplálékkereséskor magányos, de rejtekhelyén közösségben él. Tápláléka emberi vérbõl áll. A rovar hetekig kibírja táplálék nélkül. Táplálékát éjszaka keresi, hõ- és szén-dioxid-kibocsátása alapján találja meg; nappal elrejtõzik. Az ágyi poloska körülbelül 18 hónapig él. Élete emberhez kötõdik, a hónapokra magára hagyott tárgyakat elhagyja. Emberen a sok szúnyogcsípéshez hasonló bõrelváltozásokat okozhatja ágyi poloska is. Jelenlétérõl több dolog árulkodhat: a döglött ágyipoloska, illetve ágyi poloska által vedlett bõr az ágyipoloska csípése vérpöttyök a huzaton ágyipoloska ürülék, kis fekete pöttyök az ágykeretek alján, matracokon és egyéb búvóhelyeken ágyipoloska peték (amelyek 1mm nagyságúak) hosszúkás formájúak, krém–fehér színûek az ágyipoloska szagáról, amely édeskés, azonban ez csak nagy fertõzöttség esetén észlelhetõ
Szaporodása:
A párzási idõszak zárt helyiségekben egész évben tart, azonban a szabadban csak nyáron van. Az állat, 13 héten át minden nap rak egy petét. A fehér pete 1 milliméter hosszú és 0,5 milliméter széles. A petébõl való kifejlõdéshez, megfelelõ körülmények között 4-5 nap kell, hogy elteljen. Ha nem jók a kifejlõdéshez szükséges körülmények, a kikelés három hónapba is telhet. Kikelés után a lárvák 3-8 hét elteltével érik el végleges méretüket.
Irtásuk:
Az ágyi poloska irtása nagyon nehéz feladat, a rovar rendkívül szívós és nagyon változatosak a búvóhelyei. Éppen ezért ahhoz, hogy biztosan megszabaduljunk tõle, az egész szobát és lakást alaposan át kell vizsgálni, az összes lehetséges búvóhelyet meg kell keresni. Az ágynemût és a ruhanemûket szedjük le és minél magasabb fokon mossuk ki (legalább 60 fokon) és tegyük külön a ágyi poloska irtás idejére. Az ágyakat, ágykereteket, bútorokat általában fel kell fordítani, hogy az összes búvóhelyet le lehessen kezelni ágyi poloska irtó szerrel. A legtöbb esetben elengedhetetlen az irtás során, hogy többféle irtószerrel (hatóanyaggal) dolgozzunk, mivel (elsõsorban nyugaton) nagyfokú rezisztencia alakult ki a szintetikus piretroidokkal szemben. A felméréstõl függetlenül az összes lehetséges búvóhelyet le kell kezelni, nehogy egy ágyi poloska is túlélje. Az irtás technológiája többféle lehet : permetezés, porozás és kiegészülhet hidegködképzéssel is. Az egész irtási folyamatot meg kell ismételni körülbelül két héten belül, mivel az engedélyezett poloskairtószerek a petéket nem pusztítják el. Igaz ugyan, hogy nem minden esetben van szükség második irtásra (kb. 80%), de ezt nem érdemes kockáztatni. Angliában és Amerikában, külön vállalatok szakosodtak ágyi poloska irtásra, egyes cégek hõkezeléssel (meleg, jéghideg) és irtószerek kombinációival oldják meg az irtást. Azonban a hõkezelés ára olyan magas, hogy hazánkban ez a módszer nem található meg. |
|
| Csótányokról általában: | | 
| Terjeszkedésük horizontális irányban általában lassú, többnyire az ember közbenjárásával történik(lakásfelújítás), vertikális irányban azonban gyorsan terjeszkednek.
RSZLETEK
Kártételük:
Ártalmuk részben fertõzõ betegségek terjesztésében nyilvánulhat meg, részben pedig lakásban megtelepedve allergiás reakciókat idézhetnek elõ, de undorkeltésük miatt pszichés visszatetszést is kelthetnek.
Szennyezõ hatás:
Fertõzõ betegség terjesztõ szerepük abból ered, hogy a csótányok, életmódjukból adódóan, rendszerint környezetünk szennyezett helyein (pl. a csatornában, szeméttárolóban stb.) tartózkodnak, ahol az ott l evõ fertõzõ anyagokkal táplálkoznak, de az ember közvetlen környezetében található élelmiszereket is rendszeres látogatják, és szívesen fogyasztják. Leggyakrabban különféle gyomor-bélrendszeri megbetegedést kiváltó mikroorganizmusok terjesztésében mûködhetnek közre. A csótányok megjelenése higiénés szempontból tehát különösen olyan helyeken kritikus, ahol kórokozók jelentõs számban fordulhatnak elõ (pl. kórházakban, vagy otthon ápolt fertõzõ beteg környezetében).
Allergizáló hatás:
Allergizáló tulajdonságuk, a csótányok közvetlen érintkezésekor jelentkezõ bõrizgató hatás régóta ismert, újabban pedig egyre inkább elõtérbe kerül. Világszerte egyre több adat utal arra, hogy a csótány váladéka és ürüléke, illetve külsõ takarójának fehérjetartalma, valamint az azon levõ illat- és bûzmirigyek váladékai testidegen anyagnak (allergénnek) tekinthetõk.
Irtásuk:
Legalapvetõbb irtási módszer az alapos permetezés, mely során a csótányok által használt közlekedési felületeket méreggel permetezik, melyeken áthaladva a csótány összegyûjti a vegyszert a végtagjain, és tisztálkodáskor a szájszervével szervezetébe juttatja azt. Viszonylag új módszer az úgynevezett „zselézés” vagy „gélezés”, mely során célzottan csótányirtó gélpöttyöket helyeznek ki. A bennük található méreganyag a csótányokra idegméregként hat, néhány óra alatt a pusztulásukat okozva. |
|
| Német csótány megjelenése: | | 
| A kifejlett német csótány 13-16 mm hosszú. Színük a világos és sötétbarna között változhat. A potrohán két fekete hosszirányú csík található. A hímek színe jellemzõen világosabb a nõstényekénél.
RSZLETEK
Német csótány elõfordulása: Szinte bárhol találkozhatunk vele. Megtalálható vendéglátó egységekben, kórházakban és (gyakran központi fûtésû) családi házakban is. Gyakorlatilag ugyanazokon a helyeken fordulnak elõ, mint a többi csótányfaj, egy kivétellel, a német csótányok mennyezeten is tudnak járni.A kedvenc tartózkodási helyeik közé a konyha és olyan helyiségek tartoznak melyekben ételt/élelmet tárolnak vagy dolgoznak fel. De szívesen lakják a mosodákat is, melyeket a magas páratartalom és a magasabb hõmérséklet miatt szeretnek. Modern bevásárlóközpontok is az elõfordulási helyeik közé tartozik. Ez fõleg a táplálék sokszínûsége és a számtalan búvóhely miatt van. De különbözõ állattartó épületben is elõfordulnak, gyakran találkozhatunk velük ólakban és istállókban is. A szabadban csak nehézkesen él meg. Ezek közé fõleg a szerves anyagot is tároló szeméttelepeken, ahol a szerves anyagok rothadása során hõ keletkezik, általában a német csótányok számára fontos, hogy a hõmérséklet ne menjen 20°C alá. Ezeket a rovarokat még gyakran ajtószárfák mögötti résekben takarólécek/deszkák, laza burkolatok alatt és falfugákban, repedésekben találjuk meg rejtõzködve. |
|
| Konyhai csótány megjelenése: | | 
| A kifejlett példányok elérhetik a 20-27 mm-es nagyságot, színezetük a vöröses sötétbarnától a feketéig terjed. A hímek szárnya nagyjából a potroh 2/3 részééig ér, a nõstények szárnyatlanok, mindkét ivar röpképtelen. Csápja akár a testhosszal megegyezõ hosszúságú is lehet. Minden végtagja erõs futóláb. A nimfák kikelésükkor hasonlítanak a kifejlett egyedekhez, de minden esetben szárnyatlanok, valamint kisebbek a felnõtteknél.
RSZLETEK
Konyhai csótány elõfordulása:
Erõsen urbanizálódott, szinte már csak a városokban, az ember közelségében van jelen. Minden jellegû szerves hulladékot elfogyaszt, illetve az élelmiszerkészletek beszennyezésével kárt is okozhat. Az éhezést jól tûri, hetekig is elviseli, ha nincs tápláléka, a szomjazásba azonban néhány nap után belepusztul. Éjszakai életmódot folytat, ilyenkor gyors mozgással közlekedik táplálékot keresve. |
|
| Amerikai csótány megjelenése: | | 
| Az amerikai csótány 2-4 centiméter hosszú. Tipikus csótány, nagy, korong alakú elõháttal, ami a fej nagy részét is fedi, erõsen tüskés lábakkal, hosszú csápokkal és nagy szárnyakkal, melyekkel jól tud repülni. A nõstény szárnyai a híménél valamivel kisebbek. Egyik sem repül szívesen, inkább futással helyezik magukat biztonságba. merikai csótány elõfordulása:
RSZLETEK
Az amerikai csótány az egész világon elõfordul. Eredeti hazája Afrika, hajósok által utazott és terjedt el a 15. században. A városokban, fõleg középületekben gyakori, ahol az intenzív védekezési eljárások ellenére is sikeresen szaporodnak. Közép-Európában csak meleg, száraz épületekben él. Az amerikai csótányok vegyes táplálkozású, fénykerülõ, melegkedvelõ rovarok.
|
|
| Vándorpatkány | | 
| A vándorpatkány testhossza 20-28 centiméter, farokhossza 17-23 centiméter és súlya 250-580 gramm. Szemmel láthatóan nagyobb és erõteljesebb a házi patkánynál, amely a vándorpatkánnyal szemben vékonyabb testalkatú állat. Szõrének színe a hátoldalon barnás, sárgásszürke, a hasán és a lábán fehéres. Elõfordulnak majdnem fekete színezetû példányok is. Farka épphogy eléri az orrát, vagy kicsit rövidebb, 160-205 gyûrûbõl áll. Hátrafelé elvékonyodik, de hengeres marad. Orra tompább, és fülkagylója kevésbé hosszú, mint a házi patkányé. Füle elõrehajtva nem takarja el a szemét, legfeljebb a szem hátsó szögletéig ér. Metszõfogainak elülsõ oldalán egy narancsszínû, különösen kemény réteg van, amely arra szolgál, hogy a rágófogak ferdén kopjanak le.
RSZLETEK
Elõfordulása:
Igen gyakori, az egész Földön elterjedt. Levezetõ csatornákban, pincékben, istállókban, trágyatelepeken, ólakban üti fel tanyáját. Világvárosokban valóságos csapás, irtását törvény rendeli el. A világ sok városában több patkány él, mint ember. Magyarországon is nagyon gyakori. Életmódja:
Ragaszkodnak a megszokott dolgaikhoz (búvóhelyükhöz, és szagjelzéseikkel ellátott útvonalaikhoz). Az ezekre az útvonalakra kihelyezett méreggel van esély az ellenük való küzdelemben. Figyelembe kell venni azonban, hogy a patkány gyanakvó, igen óvatos állat. A hagyományos csapdák általában hatástalanok, a méregbõl pedig nem esznek, ha látják, hogy elpusztult a társuk. Ezért csak olyan méreg eredményes, ami nagyon lassan fejti ki mérgezõ hatását, mert csak így van esély arra, hogy több példány is egyen a méregbõl (a legtöbb patkányméreg ilyen). Ráadásul a többségük gyorsan ellenállóvá válik a méreggel szemben… Úgy tûnik, a vándorpatkányok közössége sokkal jobban szervezett, mint a házi patkányoké. A nagycsaládon belül szigorú társadalmi hierarchia alakul ki, bár növekvõ egyedsûrûségnél ennek szerepe csökken. A rangsorrendben elfoglalt helyért idõnként küzdelmek folynak. Az ilyen nagycsaládon belül a tagok a közös fészek szagjelérõl ismerik fel egymást. A szociális kapcsolatok tehát a vándorpatkány életében is fontos szerepet kapnak. Kölcsönösen megszaglásszák egymást, és az idegen, „rossz szagú” betolakodóra azonnal reagálnak. Az egyedek sajátos, fenyegetõ, illetve meghunyászkodó pózzal mutatják rangsorbeli helyüket. Ily módon a nyílt összetûzések mérsékelhetõk vagy legtöbbször el is kerülhetõk. A vándorpatkányok elsõsorban a szürkületi órákban járnak táplálék után. A vizek partján a földben vagy a szemétkupacokban lakószobával ellátott üregeket készítenek maguknak, és levelekkel, papírral, növényi rost- vagy gyapjúanyagokkal jó melegen kibélelik. A kiterjedt járatrendszer gyakran több búvóágat, keresztjáratot és eleségraktárat is magában foglal. Épületekben azonban bármilyen búvóhellyel beérik. Mindenevõ, súlyos károkat okoz az élelmiszerkészletekben, és betegségeket is terjeszt.
|
|
| Házi patkány: | | 
| Tipikus testhossza 15-23 centiméter, farka jóval hosszabb a testénél, 17-25 centiméter; tömege 200-400 gramm. Lábai, fülei és orra kicsi és rózsaszín Füle a vándorpatkányénál nagyobb, igen vékony bõr és egészen csekély szõrzet borítja. Elõrehajtva teljesen befedi a szemet, vagy legalább a szemközépig ér. Hengeres farkán átlagosan 254 (220-290) pikkelygyûrû van. Bundája szürkésfekete vagy szürkésbarna. A hátán kiálló, megnyúlt koronaszõrök borzas külsõt kölcsönöznek neki. Hasi oldala kissé világosabb. A dél-európai alfajok hasa élesen elhatárolt, fehér.
RSZLETEK
Életmódja:
A házi patkány egyértelmûen az esti és a reggeli szürkület idején a legtevékenyebb, bár a nap bármely órájában találhatunk éber példányokat. Életmódja miatt tetõpatkánynak is nevezik. A Földközi-tenger mellékén a tevékeny idõszak inkább éjjelre tolódik át. Csak ritkán él magányosan. Rendszerint 20-60 tagú csoportokba verõdik, amelyeken belül nem épül ki szigorú rangsorrend vagy párkapcsolat. Nagy egyedsûrûség esetén elõfordul, hogy 6-12 vagy akár 32 patkány is a farkánál fogva összegabalyodik. Hogy ez hogyan is történik, és hogy az ilyen úgynevezett „patkánykirály”-oknak mi a jelentõsége, azt ma még nem tudjuk. Az állatok állandó váltókat használnak, amelyek egy épületben is azonnal szembetûnnek. Szaganyagokkal jelölik meg õket, hogy más patkányok tudtára adják, a terület már foglalt. Földvárat nem építenek. Rendetlen fészküket papír- és gyapjúdarabokból, növényi rostokból tákolják össze, többnyire a tetõgerendák között, a falon vagy a földön lévõ mélyedésekben és üregekben. A kölykök nagyobb szülõvackokban lapulnak. Mindenevõnek is mondhatjuk, de inkább magokat és más növényi terményeket eszik. Fehérjére is szüksége van, kisebb rovarokat, bogarakat is elfogyaszt. A házi patkány okosabb, mint a vándorpatkány. Kíváncsi és kedves, játékos természetû. Mivel szeret ember közelében élni, és bolhásabb a vándorpatkánynál, járványügyi szempontból veszélyesebb. Rendkívül találékony, alkalmazkodó állatfaj. Általában hajókon utazik, de manapság már repülõgépen is találtak belõle.
|
|
|
|
| |
| |
|
